Dörgicsei mese

A különös hangzású falu egy Balatonban élt halfajtáról kapta a nevét…


A történelem elõtti idõkben, amikor még a Kû-völgy két oldalán meredezõ sziklafalak egy hatalmas barlang két falát alkották, élt ezen a környéken egy hatalmas vízisikló, mely éjszakára ebbe a barlangba húzódott vissza. A sikló nappal, mikor a nap már átforrósította a sziklákat, elõbújt rejtekébõl és hogy éhségét csillapítsa vadászni indult, rettegésben tartva az egész környéket. Mindent felfalt, ami az útjába került. Hatalmas éhségét végül a Balatonban élõ halakkal csillapította.

Volt egy halfajta, akik megelégelve ezt a hatalmas pusztítást, csapatokban leúsztak egészen a Balaton legfenekére és ettek abból a mérges hínárból melynek a közelében is kipusztult minden, majd mikor felúsztak a felszínre, a csillapíthatatlan étvágyú kígyó elé vetették magukat. A kígyó azonnal felfalta a tömegével érkezõ mérges dörgicsét.Mikorra odújába visszatért a hasában lévõ dörgicsék visszaöklendezték a mérges hínárt. A kígyó éktelen haláltusába kezdett és másnapra kimúlt, a barlang pedig a hatalmas haláltusától úgy meggyengült, hogy harmadnapra beomlott és maga alá temette a kígyó kimúlt testét.A Balatonban mára már nem él dörgicse, de a faluban élõ idõs emberek szerint a barlangban volt egy tó, mely még ma is létezik a sziklák alatt és él benne a falu nevét adó halfaj.

Nyáron, aki idelátogat jól tudja, hogy a Dörgicsei-medncében ritkán esik az esõ, de a szõlõ, mely hosszú gyökerével mélyen lenyúl a felszín alá, eléri a sziklák alatt fekvõ tavat, így szüretkor zamatos szemeket terem…